Miután elkészültünk a négy párt programjának értékelésével, többen kérdezték tőlünk szemüket felhúzva: akkor most Ti azt mondjátok, hogy az MDF-re vagy a Jobbikra kell szavazni, mert övék a legjobb program? Nem, semmi ilyesmit nem mondunk.

Több okunk is van, hogy ne mondjuk ezt:

1. A Mit ígérnek? civil kezdeményezés soha nem is indult azzal a szándékkal, hogy megmondja, kire kell szavazni.

2. A mi munkánk arra irányul, hogy megmondjuk, kinek az ígéreteiben érdemes jobban, vagy kevésbé bízni. Így aztán ha egy párt célzottabban, megalapozottabban, számonkérhetőbben ígér, mint a riválisa, akkor tőlünk jobb osztályzatot fog kapni. Ha egy pillanatra végignézünk a kiadott osztályzatokon, és a hozzájuk fűzött értékeléseken, akkor azért láthatjuk, hogy

a) nem születtek jó programok. Nem véletlenül írtuk, hogy "a választóknak áprilisban úgy kell döntést hozni a következő négy évről, hogy a pártok semmiféle igazi fogódzót nem adtak arra nézve, hogy mi történne, ha kormányra kerülnének", illetve "négy év múlva egyetlen pártot sem lehetne a programjuk alapján számon kérni, mert megállapíthatatlan, hogy teljesültek-e a megismert programok."

b) az alapvetően rossz osztályzatok mellett persze voltak különbségek. A Jobbik például messze a legnagyobb terjedelmű programjával, sok beazonosítható ígéretével törvényszerűen kapott jobb pontot a célzottságára, mint a többi párt. Ehhez képest beszédes, hogy a megalapozottságában már nem tudott jobb lenni például a homályos ígéretekkel operáló nagy pártoknál, ami mutatja, hogy a program megvalósíthatóságát (például költségvetési oldalról) "erős kockázatok övezik". (Egy blogban talán elfér egy erősebb zárójeles megjegyzés is: ebben a formában megvalósíthatatlan.) Amúgy érdekes, hogy most azért kaptunk kérdéseket, mert egy radikális párt pontszáma relatíve magas lett, de az értékeléskor meg azért, hogy nagyon lehúztuk.

3. A szavazás magánügy, értékválasztásokon múlik. Már egyszer egy profán hasonlattal rávilágítottunk a mi munkánk értékfüggetlenségére, most csak röviden egy másik (hangsúlyozottan profán) példa: ha egy párt azzal állna elő Magyarországon, hogy ő ki akarja irtani az összes fát, és ehhez jól definiált részcélokkal, költségvetésileg megalapozott tervekkel, időzítéssel gazdagon megpakolt programot adna ki, akkor az tőlünk egészen jó pontokat kaphatna. (A fenntarthatósági kérdések miatt azért nem olyan nagyon jót.) És ettől még nyilván nem kellene senkinek erre a pártra szavazni.

Így aztán a magyar helyzethez visszatérve a következőket mondhatjuk: "A pártok sokféleképpen tudnak semmit sem ígérni. Az MDF programja igen vázlatos, sok kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, a Jobbik tervei költségvetési szempontból összességében megvalósíthatatlanok, a Fidesz egy viszonylag világos jövőkép és értékrend felrajzolása után semmit nem mond a megvalósítás eszközeiről, az MSZP pedig téves kiindulási ponton állva nem ad választ a gazdasági és társadalmi problémák egyikére sem." És az emberek mégis elmennek majd, és szavaznak valamelyik pártra, és nem azért, mert ostobák lennének, sőt. Hanem azért, mert azon túl, hogy különböző okokból kifolyólag egyik párt sem tartotta őket érdemesnek arra, hogy őszintén megossza vele reális terveit, mégis csak jobban bíznak majd egyik pártban, mint a többiben. Vagy azért, mert azt gondolják, hogy a hozzájuk közel álló értékrend miatt úgyis nekik tetsző politikát folytat majd a párt, vagy mert a valamikori múltbeli teljesítménye alapján megbízik benne.

A Mit ígérnek? civil kezdeményezés célja mindebben az, hogy a pártok a választások előtt is őszintébben tárják a kötvélemény elé a céljaikat, és törekedjenek arra, hogy ezek megalapozottak legyenek. Ezt csak közvetve tudjuk elérni, úgy, hogy munkákkal a választókban is tudatosítsuk, ez az elvárásuk reális igény.