Mivel többen kérdezték tőlünk, hogy miként biztosítjuk vizsgálataink függetlenségét, ezért néhány szóban összefoglaljuk. Igyekszünk egyszerűek lenni, napokon belül jön a részletes módszertan is, aztán meg az első két párt programjának értékelése.
Sokan talán úgy vélik, hogy a függetlenséget az biztosítja, ha a négy elemezni kívánt párt és közénk kínai falat húzunk, otthon vudu átkokat szórunk rájuk, de legalábbis úgy általában nagyon nem szeretjük őket. Rossz hírünk van: ez nem így van. A 12 alapító tagnak és segítőinknek (az emberek többségéhez hasonlóan) megvan a maga értékrendje, ehhez kötődő lazább-szorosabb politikai preferenciája, sőt vélhetően a többségünk még szavazni is elmegy. És - bár erről nem beszélgettünk - talán mind a négy párt is kap majd tőlünk ikszet a szavazófülkében, ki-ki saját lelkiismerete szerint szavaz. Adódik a kérdés: akkor hát hogy lehetnénk függetlenek?
Úgy, hogy mindannyiunknak van egy közös értéke, amit a munkánk során az összes többi elé helyezünk: ez pedig az, hogy hiszünk a pártok feletti civil kontroll szükségességében, a közbeszéd színvonalának emelésében, a jól informált választó tudatos döntésében. És mindezekből következően abban, hogy fontos: a választási kampányban a pártok a programjai és vállalásai számonkérhető, megalapozott ígéreteket tartalmazzanak. Ha nem így történik, arra mi szeretnénk felhívni a figyelmet.
És akkor térjünk rá a lényegre: mi biztosítja, hogy valóban csak ez az érték vezéreljen minket, és ne kacsintson ki valaki közülünk a "kedvenc" pártja felé? A válasz röviden az, hogy az "értékfüggő" elemeket kiiktatjuk az elemzésünkből, a pártokat "technokrata programadóknak" fogjuk fel, és megnézzük, hogy ebben mennyire jeleskednek. Nézzünk erre egy egyszerű és abszurd példát, talán egy blog keretei között elfér!
Tegyük fel, hogy a választáson indul a Gésa Modellekért Párt. A párt leteszi a programját, amiben felvázolja céljait, melyek szerint neki a 36-osnál kisebb lábméretű, 180 centinél magasabb nők támogatása/megsegítése/kiemelése/esélyegyenlősége az álma. Ezt úgy kívánja elérni, hogy ingyenessé teszi a kisméretű női cipőket, különadót vet ki az S és M méretű kosztümökre és más hasonló egzotikus furcsaságokat tervez. (Gondolom, nem kell magyarázni, hogy a célok és eszközök felcserélhetők kisvállakozókra, nyugdíjasokra, aktívakra, illetve áfa-kulcsra, nyugdíjkorhatárra és
Megnézzük például a következőket:
1. Van-e jól felvázolt jövőképe a pártnak?
2. Világosak-e a céljai?
3. Mennyire tekinthető a hazai helyzetet figyelembe véve helyesnek a program fókusza?
4. Mennyire ellentmondásosak a célok és az eszközök?
5. Mennyire megalapozottak a célok és a eszközök?
6. Megvalósíthatók-e a programban tett ígéretek?
7. Számol-e a költségvetési hatásokka?
8. Igazolja-e hatástanulmányokkal, hogy a lépései a megfelelőek a célok teljesüléséhez?
Ez csak néhány példa, de talán érezhető, hogy a fenti kérdések többségére értékektől független, tárgyilagos választ lehet adni. Egyetlen olyan van közöttük, ami szubjektív, a 3. Ezt viszont alapvetően nem mi döntjük el, hanem megkérdeztük a véleményformáló értelmiség jeles képviselőit, és nagyrészt ebből jött ki, hogy ma mi a fontos.
A fenti példában nem vizsgálnánk viszont azt, hogy helyes-e, ha egy pártnak pont ez a mániája a környezetvédelem, vagy a sportautó-tulajdonosok szeretgetése helyett. Ez az ő értékválasztása. Éppígy nem mondunk ítéletet arról, hogy valaki miért szociáldemokrata/neoliberális/ökoszociális stb. ideológiák szerint ígérget.
Ha a Gésa Modellekért Párt a fenti programot csak hevenyészve és "ígérgetősen" összecsapta volna, akkor nagyjából a következő ítéletre számíthatna tőlünk: "A párt célja világos (éljenek a magas gésák), ezek fókuszáltsága a társadalom főbb problémáira pont nulla, az eszközök megalapozottsága kérdéses, valamint a költségvetési vizsgálatok kimutatták, hogy fedezet pedig nincs rá (mert a számításaink azt mutatják, hogy az ígéretek meghaladják az ellentételezést)." Egy több 10 oldalas program esetében nyilván jóval több mindent kell értékelni, de a lényeg nagyjából ez.
Azt, hogy a munkánkat nem vezénylik hátsó szándékok, a fentieken kívül a nyilvánosság biztosítja. Mindenki láthatja majd, hogy miként állnak elő a pártprogramok értékelései, majd később a külön ígéretek osztályzatai, sőt saját maga is kiszámolhatja azokat - akár más pártokra is. Erre tulajdonképpen a több szabadidővel rendelkező, lelkesebb követőinket biztatjuk is.
Még egy utolsó gondolat: a fentiekből talán már kiderült, hogy nem buzdítunk egyetlen párt támogatására sem, még olyan közvetett módon sem, hogy a programok értékelését elvégezzük. Attól, hogy mi mondjuk rámutatunk, hogy egy keresztényszociális program színvonala szakpolitikai szempontból a béka feneke alatt van, nem feltétlenül kell mindenkinek átszavaznia az agyondicsért reális zöldekre (hipotetikus példák!), hiszen a programok színvonala csak az egyik, bár szerintünk igen fontos szempont. De annak örülnénk, ha a pocsék programot adó pártot többen megkérdeznék arról, hogy miért nem telt ennél többre, és a párt érezné a hitelesség- és bizalomcsökkenést. Hátha legközelebb jobban összekapja magát, és végül is ez lenne a cél.
